A több mint félszáz esztendő alatt a terület nagysága és elhelyezkedése alapjaiban változott, de az összetételében is sokat változó tagság mindig képes volt alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. (Jelenleg két repülőtér és egy szélerőmű-park közvetlen szomszédságát kell elviselniük.) A megemlékezés alkalmából az alapítók és az elhunyt vadásztársak emlékére a vadászház udvarán kopjafát állítottak, szenteltettek fel. Az emlékoszlopot Szövényi Zsolt faragta és tőle tudtuk meg, hogy...

Szól a történelemről, szól az alapító és a közöttünk már jelen nem lévő vadászokról, szól az emlékező vadásztársakról. Mindezt elmondja nekünk, nem szóban, hanem a Kárpát-medence hagyományait követve, a kopjafák faragó mestereitől tanult minták szigorú rendjével, formavilágával és jelképeivel.

A történelemre, a vadásztársaság történetére az évszámokon túl, az egyes mintákat elválasztó kalárisok figyelmeztetnek, amelyek nem legömbölyített, hanem élbe futó gyöngyszemek és választóvonalakat, az elmúlt hatvanöt év történelmi sorsfordulóit idézik.

Az emlékoszlop lába a második világháború előtti időszakot idézi és az alapítás történelmi idejére emlékeztet. A kaláris már teljes és az 1956-os forradalom időpontját idézi, míg a következő kaláris, a rendszert váltó kilencvenes évekre utal. A vadásztársaság hatvanöt éves történetében 1945, 1956 és 1990, mint saját életünkben meghatározó töréspontok, változásokat jelző korszakhatárok voltak jelen. E történelmi sorsfordulók meghatározták mindennapjainkat és a motívumokat elválasztó mintaként kerültek az oszlopra.

A vadász-életforma határait, kereteit a természet rendje határozza meg. A napkelte, a napnyugta, az esthajnalcsillag és a csillagok nem csak fényükkel, hanem járásukkal is keretbe fogják a vadász életét. Ezért idézi az első minta az éltető sugaraival a Napot, és ezért zárja a minták sorát a csillag. Az oszlopot záró csillagnak más üzenete is van, ugyanis a kopjafák utolsó, záró motívuma a vadásztársakra utal, mert a kopjafák csillaga, az elhunyt férfiú szimbóluma. A nyolcágú csillag pedig, négyes osztásával Krisztus keresztjét idézi, amely az Ókeresztény kortól az örök élet szimbóluma.

A teremtés negyedik napjától olvasható, hogy a Napot, a Holdat és a csillagokat „Isten az égboltra helyezte, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget.” /Ter.1.17/ Ezt a teljességet fogja át az emlékfa kezdő és záró motívuma.

Konkrétabb jelkép a vadászkürt, amely hangjával megszólítja, hívja, figyelmezteti a vadászokat.

A vadászember az erdő világában él, és mindenkori társa az erdő gazdája, az erdész. Ezt az egymásrautaltságot, ezt a barátságot, az erdész-vadász testvériséget jelöli az erdészek ötágú tölgyleveles emblémája az oszlopon.

Végül kizárólagosan a vadászok emlékét idézi védőszentjük, Szent Hubertus attribútumaként a vadászt megállásra késztető szarvas, az agancsai között megjelenő figyelmeztetéssel, a kereszttel.

Az emlékfát az évfordulón az elhunyt vadásztársak emlékére állítja a Győrszentiváni Vadásztársaság. Ezért jelenik meg az elmúlás emlékező keresztje, a kopjafák motívumvilágából vett András-kereszt formájában, a megváltás jeleként.

Az András kereszt fölötti csillagsor pedig a név szerint nem említett, de a közösség tudatában, emlékezetében megőrzötteket, az elköltözötteket jelöli. Ők már részesei a túlvilági nagy vadászmezőknek és az esti cserkelések, vadlesek alkalmával az égre tekintve, sok-sok apró csillag formájában üzennek, óvják társaikat, vigyázzák lépteiket.

Mindezt a györgyházai birtokon álló egykori akácfa üzeni, amelyből oszlop lett.

A Palasics Laci udvarában méretre vágott akác göcsörtjeivel, évgyűrűivel és repedéseivel végül is engedelmeskedett a vésőnek. Hagyta, hogy az ütések nyomán karcsúsodjon és az új, előttünk álló emlékfa formájában megszólítsa az ünneplőket, az ide érkező vendégeket, az emlékezőket.

Tisztelet mindazoknak, akikre ma emlékezik a vadásztársaság és tisztelet mindazoknak, akik nem felednek és ma emlékeznek!