Vadászlap: Hogy vagy?

ZJ: Köszönöm, jól. A nagyján túl vagyok és ez már a lábadozás időszaka. Azt parancsolták az orvosok, hogy csak apró lépésekben haladjak, semmit ne siettessek, mert a szervezet nem gép és nem lehet túlfeszíteni. A rehabilitáció ezen időszakában nagyon oda kell figyelni, mert ha ilyenkor valamit túltervez az ember, az nagyon visszaüthet. Jól érzem magam, főleg itt Bédán, ebben a környezetben, a családom közelében. Ennél jobb rehabilitáció számomra nem is létezik. Nagyokat sétálok az erdőn, egyre erősebb vagyok, az orvosok szerint minden rendben lesz, én pedig határozottan és erősen hiszek nekik.   

Vadászlap: Megijesztettél bennünket. Mi történt? 

ZJ: Ez most nem volt szándékos. A dortmundi kiállításon lettem rosszul, amit először nem vettem komolyan. Aztán a vezérigazgatóm szigorú utasítására, melyben meghagyta, hogy EKG-t is csináltassak, elmentem a vásár területén lévő orvosi ügyeletre. Itt nem találtak semmit, de a főnököm nem hitt az itteni orvosoknak – és nekem sem. Ezért azonnal kiküldött a városi kórházba, ahol a vérvétel után a véreredményekből megállapították, hogy valami nincs rendben. Aztán gyorsan pörögtek az események, mert szinte perceken belül az intenzív osztályon találtam magam, ahol elkezdődtek a komolyabb vizsgálatok és a szívkatéterezés után közölték, hogy a szívemben három ér be van szűkülve, így mindenképpen műtétre van szükség.

Vadászlap: A műtét előtt kaptam tőled egy SMS-t, amiben bizonyos zabszem effektusról írtál, ami egyébként ilyen komoly beavatkozásnál teljesen emberi.

ZJ: A műtét rendben zajlott, de aztán egy enyhe tüdőgyulladást sikerült összeszednem. Ez egy kicsit hátráltatta a felépülést és az áhított hazautazást is. 

Vadászlap: Azt hallottam, hogy nagyon sok német nyelvterületen élő vendéged, amint meghallotta, hogy mi történt, azonnal segíteni próbált.

ZJ: Ez valóban így volt, ez nagyon jól esett és nagy erőt adott. A műtét előtt volt egy kis huzavona a biztosítóval, de amikor a vendégkör meghallotta, hogy a biztosító esetleg nem fizeti a műtétemet, azonnal felajánlották a teljes összeg rendezését. Mégis a legtöbbet az itthonról jövő bátorító üzenetek jelentették. A vérebes barátaim és a cégem, a Gemenc Erdészeti Zrt., mindenben a legmesszebbmenőkig segítettek, nem hagytak magamra, sem engem, sem a családomat.

Vadászlap: Hosszú ideig ágyhoz voltál kötve. Ha éppen nem csörgött a telefonod és nem volt látogatód, mivel telt az idő?

ZJ: Rengeteget olvastam. Főképp a szaksajtót, de a klasszikusokat is, például Studinkát.   

Vadászlap: A műtéted után még éppen lábadoztál, miközben február végén itthon zajlott a kaszói vérebes fővizsga. A vérebegylet elnöke, Dr. Buzgó József felolvasta a vérebeseknek küldött SMS-edet, ami hatalmas tapsot kapott. Mégis hiányzott a szakállad és egész fizimiskád a kaszói vérebes összejövetelről.

ZJ: A szakállam még egy kis ideig hiányozni fog, ugyanis a műtét előtt le kellett vágni. Próbáltam az orvosokkal valamilyen kompromisszumos megoldást keresni, de ebben a kérdésben hajthatatlanok voltak, így nem volt más hátra, mint az olló és a borotva. Mindez a műtét előtti napon történt, amikor meglátogatott a feleségem és a közvetlen főnököm, Janács Gergő. A lényeg az, hogy felismertek és nem egy másik ágy felett kezdtek el beszélgetni. 

Vadászlap: Gyönyörű környezetben, a bédai vadászház parkjában beszélgetünk, ez nekem azt sejteti, hogy valamire készülsz.

ZJ: Hamarosan munkába állok. Nyilván ez egyfajta fokozatosságot követel, de mivel eddig is ez volt az életem, úgy érzem, ezt így kell tovább folytatnom. Remélem, az egészségem engedi és bírni fogom. Az emelésekkel vigyázni kell, de határozottan jobban érzem magam és talán a terheléseket is jobban fogom bírni.

Vadászlap: Miközben beszélgetünk, a régi, jól megszokott mozdulatokkal megtömted a pipát és a kutyáid is itt ugatnak a bokszokban, várva a következő izgalmas utánkeresést. Nem vagy eltiltva az effajta dolgoktól?

ZJ: A pipával kapcsolatban volt egy kis vitánk az orvosokkal, de meggyőztem őket, hogy ez marad. A vérebvezetés pedig nem kérdés, a véreb viszi az embert – és amíg menni tudok, fogom a vezeték végét.