Ebek ámokfutása

Egy férfi két staffordshire terrier keveréket tartott háza udvarán, 2004-ben. Ezek a hatályos jogszabályok szerint veszélyes ebnek számítanak, így tartásuk más fajtákénál jóval szigorúbb követelményekhez kötött, nagyobb szigort követel. Ehhez képest a vádlott a kertjének azt a részét, ahol a kutyái voltak, dróthálóval, furnérlemezzel, palatáblával és egy raklappal kerítette el.

A tragédiasorozat a szuka tüzelésével kezdődött. Hogy a kóbor kutyák ne férkőzhessenek a szukához, a vádlott egy kennelbe zárta, a kant pedig láncra kötötte. Ám a szokásosnál agresszívebb kan kutya eltépte a láncot és a szukával együtt kiszabadult. Az állatok előbb az idős, bottal járó szomszédasszonyra támadtak, aki megpróbálta elkergetni őket, de a földre döntötték és tépni, marni kezdték. Az idős asszony többszörös, nagy lágyrész roncsolódásokkal járó nyílt töréseket és roncsolt izomsérülésekkel járó lábszársebeket szenvedett. A megvadult kutyákat egy másik szomszédnak sikerült ugyan elzavarnia, de az áldozat a kórházban elhunyt.

Az ebek ezután egy közeli horgásztónál újból emberre támadtak, egy férfi 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Később egy másik horgásztónál rontottak rá a harmadik áldozatukra, akinek a lábát szétmarcangolták, sérülései 8 napon túl gyógyulónak bizonyultak. A megtámadott segítségére siető férfi felhívta nevelőapját, aki magával hozta az engedéllyel tartott sörétes vadászpuskáját. Összefutottak az ismét támadó kutyákkal. A vadász lőtt, az egyiket sikerült leteríteni, a másik sebzetten elmenekült, tetemét később sem találták meg.

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2006-ban kelt elsőfokú ítélete szerint a kutyák gazdája bűnös gondatlanságból elkövetett emberölés, illetve gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében, ezért tíz hónap fogházbüntetésre ítélték és tízezer forint kártérítés, hétezer forint eljárási illeték, valamint hatvanezer forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezték.

A vádlott és védője fellebbeztek, a másodfokú ítélet a végrehajtást kétévi próbaidőre felfüggesztette. Az indoklás szerint az ítélőtábla a vádlott büntetlen előélete miatt nem tartotta szükségesnek a szabadságvesztés végrehajtását. A vadász szerepére, a jogos védelmi helyzet vizsgálatára az ítéletek nem tértek ki.

A felelősség kérdése hatályon kívül helyezve

A 2003-ban történt eset – sokadszor – a vadászok, de különösen a vadászvendéget kísérők súlyos felelősségére hívja fel a figyelmet.

A tragikus vadászbaleset áldozata egy fiatal hölgy, aki 2003 novemberében az erdőben sétált erdőmérnök vőlegényével és annak magyar vizslájával alkonyatkor, a lővilág határán. Ugyanekkor az erdei nyiladékon, ahol sétáltak, gépkocsival közeledett a terület hivatásos vadásza és az általa kísért vendégvadász. Amikor meglátták a kutyát, a vadőr a vendégvadásznak „engedélyt adott” annak lelövésére. A kutyát a vendég nem találta el, a távcsöves puskából kilőtt lövedék viszont gurulatot kapott és súlyosan roncsolta a hölgy lábának izomzatát. Összesen 16 műtétet végeztek el rajta, de így is mozgássérült maradt, munkaképességét 67 százalékban elveszítette, testileg – de lelkileg is – rokkanttá vált. Az ítélet szerint egyik vádlott sem győződött meg arról, hogy a kutya gazdája nincs-e a közelben, a fiatal vizsla pedig nem távolodott el a felperestől 200 méternél messzebb.

A 2009-ben(!) hozott ítélet szerint a kísérővadásznak több mint ötmillió forintot, az ítélethozatalig felhalmozódott kamatokat, a felperesnek pedig élete végéig havi 100 ezer forint járadékot kell fizetnie. Az eset azért is emlékezetes, mert ennek az ügynek a kapcsán „dőlt ki a liszt” és az alkotmánybíróság döntése alapján szabályozták később végrehajtási rendeletben a kóbor ebek elejtésének lehetőségeit a ma is érvényes – de teljesen életszerűtlen – formában. Sajnos a jogszabályok továbbra is félreérthetők, a tapasztalatok szerint számtalan ádáz jogvitára adnak lehetőséget. Ami azonban a nagyobb baj, nem nyújtanak kellő védelmet sem a szabályokat betartó ebtulajdonosok, sem pedig az adott esetben jogszerűen eljáró vadászok, erdő-, mező- és természetvédelmi őrök számára.