– 1987-ben végeztünk a soproni egyetemen, akkor kerültem az Egererdő elődcégéhez. Ózdon kezdtem a munkát, majd két év után kerültem Szilvásváradra erdőgondnoknak. Szakmai pályám legboldogabb négy éve volt, mert ott terepi erdésznek éreztem magamat. Onnan ismét Egerbe kerültem az Egererdő központjába, majd 10 évvel a kezdetek után, 1997-ben kerültem vissza erdészetvezetőnek Arlóba. 2004-től pedig a kisüzemek összevonását követően Szilvásváradra.

Az erdészettől került a Bükki Nemzeti Park élére került. Arról, hogy miben lett más a munkája, így beszél:

– Alapjaiban nem változott. Legfeljebb most több eszközöm lesz arra, hogy felhívjam a figyelmet a természet védelmének fontosságára. Az alternatív természetvédők szerint a természet ott kezdődik, ahol a „természetvédelem” tábla ki van téve. Pedig a természet mindenütt jelen van. Én nagyon fontosnak tartom, hogy a nem kiemelt helyeken is ráirányítsuk az emberek figyelmét erre. Értem ez alatt például a borsodi válságövezetet, azért onnan a példa, mert ott dolgoztam. Ismert, hogy ebben a térségben a falopások károsították legnagyobb mértékben az erdőket. 2010-ben szigorodott a törvény, az elkövetőktől elkobozzák a lopáshoz használt eszközöket, sőt elzárással is sújthatóak. Ez tapasztalataim szerint jelentősen visszaszorította

– Az egyensúly megteremtésére van szükség a turizmus és a természet között.

A Bükk hegységre lassan ki lehet tenni a megtelt táblát – tartja a szakember. – Rengetegen próbálnak a térség jó adottságaira rátelepedni, abból hasznot húzni. A turizmus nagyon fontos terület, nem ellene vagyok, csupán azt szeretném, ha megtalálnánk az egyensúlyt. A természet értékeit csak addig tudjuk élvezni, amíg tönkre nem tesszük azokat. Ezért én elsősorban a közös gondolkodásra helyezem a hangsúlyt.

Fotó: Ötvös Imre