A Majna-Frankfurttól északra fekvő Wetzlar vált a jó nevű német optikai ipar egyik búcsújáróhelyévé. A wetzlari optikai ipar szerény kezdeteit 1849-ben Carl Kellner és Moritz Hensoldt vetette meg. Itt élt és alkotott – sok más híres tudós és konstruktőr mellett – a XX. század elején a világhírű Oscar Barnack, a szenvedélyes amatőr filmes, egyben az Ernest Leitz gyár mérnöke, aki egy fénymérőn törte a fejét. A végeredmény Leica néven egy világsikerű fényképezőgép lett. (Lei-tz Ca-mera)

Ezzel a szerény szellemi munícióval indulok Wetzlarba meghívómhoz, a Carl Zeiss Sports Optics GmbH-hoz, aki egy több napos termékbemutatóval egybekötött vadászatra hívott meg 20 országból 45 újságírót. A két és fél napos program első pontja a „Wetzlar by night” című esti városnéző séta volt egy helytörténetben jártas hölgy vezetésével, aki külön felhívja figyelmünket Goethe itteni látogatására. (Ha valamelyik német városban esetleg nem járt volna a költőfejedelem, azok jelentkezzenek a leszármazottaknál kárpótlásért!)

Illő áhítattal szemléljük a házat, ahol a wetzlari optikai történelem elkezdődött és a régi piacteret, ahol az első felvételek készültek az ős- Leica-val. Szerencsére az angolszász légierőnek már nem jutott ideje a belvárost tönkrebombázni – lehet, hogy ábécé szerinti sorrendben „dolgoztak” – így esti kivilágításban gyönyörködhetünk a sok kis belvárosi, favázas, ódon házacskában.A jelenlegi Carl Zeiss AG története párhuzamosan két szálon indul, 1846-ban Carl Zeiss Jena-ban megalapítja finommechanikai és optikai műhelyét, majd a folyamatosan növekvő vállalkozáshoz csatlakozik a fizikus Ernst Abbe és az üveggyáros Otto Schott. 1893-ban jelentik be szabadalmukat a mai keresőtávcsövek ősére, „Kettős távcső megnövelt objektív távolsággal” címmel. Ezt követi három évvel később az első spektívek bevezetése. Az 1849-ben, a Wetzlarban alapított Kellner és Hensoldt cégből az alapítás után három évvel kilép a nehéz természetűnek mondott Moritz Hensoldt és Thüringiában újabb cégalapítással próbálkozik, majd 1865-ben ismét hazaköltözik Wetzlarba. A Hensoldt cég is eredményesen fejlődik, 1897-ben szabadalmaztatják a pentaprizmás keresőtávcsövet, 1903-ban a „Hensoldt” prizmás – manapság Abbe-König rendszer néven ismert – „Dialyt” távcsövet. A kis családi cég 1922-ben részvénytársasággá alakul M. Hensoldt és Fiai Optikai Művek Rt. néven, majd 1928-ban a Carl Zeiss AG szerzi meg a részvénytöbbséget a pénzügyi bajokkal küszködő cégnél. A Hensoldt AG 2002-ben ünnepli 150 éves jubileumát és 2006-ban Carl Zeiss Sports Optics GmbH-ra változtatja nevét. A wetzlari népnyelv azonban továbbra is makacsul csak Hensoldt-nak nevezi a Zeiss-gyárat, ahol 1964 óta a Zeiss távcsövek készülnek. Az amerikai hadsereg által elfoglalt jénai Carl Zeiss AG 126 vezető beosztású alkalmazottját a világháború után a megszállási zóna szovjet hadseregnek történő átadása előtt az amerikaiak a nyugati övezetbe szállítják. Az egykori Zeiss munkatársak hathatós közreműködésével megalakul Hesszenben az Oberkocheni Optikai Művek. 1948-ban Jena-ban „VEB Carl Zeiss Jena” néven államosítja az NDK az egykori anyagyárat. Ezután több évtizedes jogi csetepaté kezdődik a „Carl Zeiss” márkanév használatáért, amelyet végül az 1971-ben kötött Londoni Szerződésben szabályoztak. Németország 1990-es egyesülését követően ismét összenőtt, ami összetartozott és 1991-ben egyesült a jenai Zeiss a nyugat-németországi Zeiss-szel, amely ebben az évben ünnepli fennállásának 165 éves jubileumát.

Az előre kiküldött program szerint pénteken reggel a Zeiss által szponzorált lőtéren gyakorlatban próbáljuk ki a céltávcsöveket Blaser R 93-as puskákkal 100, 200 és 300 méteren. Mi egyebet is várhatnánk el ezektől a remek távcsövektől, mint remek kontrasztot és tűéles keresőképet. A távcsövek minden lőtávolságon kitűnőre vizsgáznak.

Miután „elfogyasztottunk” több doboz töltényt, gyárlátogatásra indulunk, ahol szakszerűen mutatják be a céltávcső-gyártás egyes stációit. A repülőgépiparból ismert nagyszilárdságú alumíniumötvözetű csövekből CNC vezérlésű, nagypontosságú megmunkáló gépsorok több lépésben forgácsolással alakítják ki a céltávcső házát. Ezután következik a lencsegyártás ágas-bogas fortélyainak ismertetése, majd közelebbi ismeretséget kötünk a csiszolással és polírozással, végül megtekintjük a vákuumkemencéket, ahol fémgőzöléssel viszik fel a fényáteresztést javító rétegeket

A szombat reggeli sötétben mindenki téliesen 5XL méretre kitömve, puskatokkal és hátizsákkal, teljes „menetfelszerelésben” egy barnamedve könnyedségével száll fel a vendéglátóink által bérelt, egyébként menetrendszerinti városi járatokat lebonyolító buszra. Képzeljünk el egy csúcsforgalom idején „munkába” induló, vadászokkal tömött buszt a pesti Nagykörúton. A gyülekezőhelyen a vadászatvezető megtartja sokadik eligazítását, majd ismerteti a csoportbeosztást, azaz ki és milyen „rajtszámmal” ellátott terepjáróhoz van beosztva a két hajtás idejére. Felvezetőnk előzékenyen szárnyai alá veszi kis ötfős csoportunkat és egy jobb napokat látott, de a célnak még kiválóan megfelelő négykerékhajtású VW Transporterrel szállít bennünket a lőállásokhoz. Egyenként vezet felmindannyiunkat a „tetthelyre”, ahonnan majd szintén egyenként és személyesen fog bennünket összegyűjteni. A lőállást elhagyni tilos, 11 óráig szabad csak lőni a biztonsági szabályok betartása mellett (azonosított cél, szabad előtér, természetes golyófogó), hajtókra minden irányból számítani kell! Lőállásomon a biztonságos lövés feltételei nem akarnak összeállni, de azért vadat látok bőségesen. Közel s távol időnként olyan lövöldözés folyik, mintha háború lenne, de nem ejtenek „foglyokat”. Dörzsölheti a markát a lőszergyár képviselője. A gyülekezőhelyen lévő egykori, jelenleg turisztikailag hasznosított erdészházban magunkhoz veszünk egy csésze meleg levest, kávézunk, melegedünk és bábeli nyelvzavarban értékeljük az eseményeket, majd indulunk a következő lőállásokhoz. A második lőálláson sem szegődik mellém a vadászszerencse, de Diana kis csoportunk többi tagját sem kényeztette el. Mire a gyülekezőhelyre érünk, már készül a teríték, visszaérkeznek a többiek is. Előírásosan felállunk a vadászatvezető jobb oldalán a teríték mellett, a kürtösök elfújják a díszjeleket és megadjuk a vadnak a végtisztességet. A vadászat végső mérlege a következő: 116 vad, ebből 8 bika, 10 tehén és borjú, több fiatal kos, suták, gidák, valamint 61 vaddisznó, róka és mosómedve – 46 puskával. Csak hat esetben kellett utánkeresni, vendéglátónknak tényleg nem lehet panasza a társaság lőkészségére...