Mindjárt az elején, a vadászterületek és a vadásztársaságok létszámának korlátozása terén. Alföldi területeken és a Duna-deltában ugyanis 5000 ha, dombvidéken 7000 ha, völgyvidéken és hegygerincen át, ami gyakorlatilag a Kárpátok láncai, pedig 10 000 ha a minimális vadászterület-nagyság. Viszont az egy vadásztagra eső terület minimum is meg van határozva. Ez síkságon 150 ha, dombvidéken 250 ha, magas-hegyen 350 ha. Ebből könnyen kiszámolható, hogy egy román-alföldi, minimális területű, Ali nevű elnökkel megáldott vadásztársaság létszám híján érdemtelenül gründolná az ezeregy éjszaka meséiből ismert kompánia nevét, ugyanakkor a havasokban a numerus clausus a tíz kicsi négert idézi, térdig kopott bocskorban. Ehhez még ismernünk kell, hogy a román szabályozás ismeri az egyéves kötelező vadászjelöltséget is. E kettő összeadásával aztán, gyakorlatilag vissza is tértünk a mi kis Kádár rendszerünk zárt elvtársi világához, de az EU közös piacán. Az alanyi jogú vadász, mint fogalom ugyanis Romániában nem ismert.

A vadászterületeket és azok nagyságát az adminisztrátor (ottani vadászati hatóság) határozza meg, a magántulajdon szerepe csak a már kialakított területekre folytatott verseny vagy licit során érvényesülhet (ott is 10 évesek a ciklusok). A vadászati jog („ügykezelés”) rangsora – ebben a sorrendben – a vadászterületet 51 százalékban tulajdonló földtulajdonosok által javasolt vadásztársaság, a vadászati oktatási intézmény (legalább 2 éves képzést nyújtson, és akkor kap 3 területet) és az előbbi kettőből kiszorult kisebbségi földtulajdonosok társaságai, ez utóbbiak közül viszont az adminisztrátor választ. Ha marad üres terület, azt árverésen értékesíti a vadászati hatóság. A vadászatra jogosult által fizetett díjon aztán a földtulajdonosok, a román állam és a környezetvédelmi alap osztozik egymás között 81-16-3 százalékos arányban.

Külön érdekessége a törvénynek, hogy meghatározza sík-, domb-, valamint hegyvidéki övezetre bontva a nyertes ügykezelő (továbbiakban magyar terminológia szerint a vadászatra jogosult) által kötelezően létesítendő vadföldek nagyságát. Ez hegyvidéken 1000 hektáronként 1 hektár, dombvidéken 1000 hektár erdőre 2 hektár, síkvidéken 1000 hektár erdőre 3 hektárnyi terület.

De nem voltak a törvényhozóknak illúzióik kóbor kutya és macska ügyben sem: „A vadászterületeken talált elvadult vagy kóbor macskákat, kutyákat korlátozás nélkül lehet lelőni a kártérítésekre való kötelezés nélkül, és e cselekmény nem képez bűncselekményt.” Ez gyakorlatilag licence to kill (engedély az ölésre) – mondaná Bond. Ioan Bond.

És most jöhetne a szemezgetés a vadászokra vonatkozó, tiltott vadászati tevékenységek közül, ha nem lennének szinte betű szerint azonosak a hasonló magyar szabályokkal, tárreduktorig, infra céltávcsőig bezárólag.

A nagy különbség a jogosulatlan vadászat jogi következményeiben van, ezek ugyanis szó szerint drákóiak, bár nem sok logikát vagy erkölcsi megítélésbeli különbséget találtam a bűncselekményi és a szabálysértési tényállások között, amelyek itt kaptak helyet és nem a büntető törvénykönyvben.

A vadorzók ugyanis nyugodtan készülhetnek 3-7 évig terjedő börtönbüntetésre, vagy 5-25 ezer lejig terjedő pénzbüntetésre. Vadorzásnak számít az engedély nélküli vagy törvényes rendtől eltérő vadászat, így pl. a kvóta feletti elejtés, védett faj példányának elejtése, gépjármű reflektora melletti vadászat, vadászat helikopterről (vajon kinek a rossz példája alapján, akinek monogramja N.C.?), motorcsónakból, méreggel, medvét barlangjában stb. És nem vagyunk híján súlyosbító körülményeknek, amelyek ha beigazolódnak, a 7 évből könnyen 10 lehet. Ezek a társas (már 2 fő is) elkövetés, a napnyugtától napkeltéig vadászat, vadászati szakemberként való elkövetés, de ugyanígy „díjazzák” a természetvédelmi területeken történő elkövetést is. Ehhez képest tiszta lazaság, hogy a trófeák kicsempészése már csak 1-5 évig büntetendő cselekmény.

A fentebb említett, (számomra átláthatatlan és következetlen logika alapján) kisebb súlyú tiltott cselekmények, azaz már csak szabálysértésnek minősülnek, és büntetésük skálája 100-5000 lejig terjed, e legutolsó pl. annak jár, aki nyúlra, fácánra vagy fogolyra vadászik etetőnél vagy éjszaka.

Szóval, elemzésem után kicsit úgy voltam, mint az egyszeri hajdúk a Ludas Matyi rajzfilmben az első úrverés után a talján vagy nem talján kérdés eldöntése kapcsán. Ha érted, mit habrigál, akkor nem talján! Ha meg nem érted, akkor talján. Ti értitek?