- Az utóbbi időben több erdészeti és vadászati szakmai rendezvényen – többek között az Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlésén, a Sohollári vadásznapon - vett részt. A protokollon kívül van személyes kapcsolata, kötődése is az erdőhöz, a vadászathoz?
- Gyermekkoromtól kezdve az egész életemet az erdő közelében töltöttem. 25 évig Zugligetben, a Libegő alatt, az erdőben laktam, tehát az erdő szeretete innen adódik. Imádok az erdőben járni, korábban sokat kirándultam, ma már sajnos nincs időm erre. Magam soha nem vadásztam, s a vadászathoz korábban annyi közöm volt, amennyit az egyetemen tanultam. Miután állatorvosként végeztem, ebből adódóan hivatalos lett a kapcsolatom a vadászattal, ráadásul Zalába kerültem, amely köztudottan az egyik legnagyobb vadászterület Magyarországon. A kezdettől fogva hatósági munkát is végeztem, igazolásokat adtam ki, így a vadászattal elég szoros kapcsolatba kerültem. Büszkeséggel emlékszem arra, amikor évekkel ezelőtt egy aranyérmes bika trófeáját Amerikába vitték, s én adtam ki hozzá az igazolást. Sose felejtem, a vadász még egy repülőjegyet vett maga mellé a trófeának, annyira vigyázott rá.
- Ilyen élmények mellett hogy-hogy nem „szívta be” a vadászközösség?
- Igaz, hogy az állatorvosok többsége vadászik, de én mindig egy kicsit viszolyogtam attól, hogy lelőjek egy-egy gyönyörű vadat. A másik az, hogy nem nagyon szeretem a húslevest.
- Evezzünk nemzetközi vizekre! Júniusban volt Oslóban az Európai Erdők Védelméért Miniszteri Konferencia, ahol hazánk nevében Ön írta alá azt a 46 ország által jegyzett dokumentumot, amelyben a felek megállapodtak egy joghatással bíró európai erdőegyezmény tárgyalásainak elindításáról. Az eltérő érdekek és az élőhely-különbségek miatt milyen esélyt lát ennek az egyezménynek a megszületésére?
- Ezek a nehezítő körülmények valósak. De nagyon nagy eredménynek tartom, hogy a 27 EU tagország azonos véleményt és álláspontot foglalt el, és ebben kiemelt érdeme van a magyar elnökségnek, s a témában dolgozó erdész kollégáknak. Azért is örülök, mert őszintén megvallva, ennek elfogadásában szinte senki sem bízott. Ezek után már látok reményt arra, hogy megszülessen egy, a jogharmonizáció felé mutató egységes határozat, megállapodás. 47 ország esetében ez nem könnyű feladat, de egy többségi határozat is nagy siker volna. A folyamat tovább megy, és meg van az esély arra, hogy ha nem is egy-két éven belül, de 3-5 év alatt sikerül egy határozatot összehozni.
- Itt a házban is folyik az ezzel kapcsolatos előkészítő munka?
- Természetesen, a kollégák folyamatosan foglalkoznak ezzel a témával, hisz’ jelen vagyunk továbbra is a munkálatokban. A minket az elnökségben követő lengyel kollégák is kifejtették, hogy szeretnék mielőbb nyélbe ütni a megállapodást. A kérdés persze az, hogy a 46 országgal miként lehet egységes álláspontra jutni.
- Az új kormány megalakulásakor hosszú ideig hiába faggattuk a tárca vezetőit az erdészet várható szervezeti helyéről. Ennek mi lehetett az oka: annyira nagy volt a „verseny” az alágazatért, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon féltek az erdészettől?
- Két dolog játszhatott közre. Amit biztosan tudok és a legfontosabb, hogy az egész MGSZH igazgatása ide került ehhez az államtitkársághoz. Azt is tudtuk, hogy nem lehet szétbontani az MGSZH-t, s mivel az erdészet is része, ebből következett ez a helyzet. A másik pedig az a tény, hogy olyan nagyon senki sem kapkodott az erdészetért, mert tudják, hogy az erdészet nem egy egyszerű szakterület. Én nem féltem ettől, mert az állategészségügy sem az, s a kettőt összehasonlítva, a felépítésében, működésében nagyon sok a hasonlóság. Az erdészetnek is ugyanolyan határozottságot kell képviselnie, mint az állategészségügynek, sok engedményre nincs lehetőség. A vadászat nehezebb ügy, mert ismert a társadalmi megítélése, az állatvédő szervezetek álláspontja, tehát több az ütközési felület. Remélem, hogy sikerül a folyamatokat itt is ellenőrzés alatt tartani.
- Amikor az MGSZH-t létrehozták, a sajtótájékoztatón megkérdeztem az akkori államtitkárt, hogy’ lehet irányítani egy olyan szervezetet, amelynek vezetője nem hivatali felettese a vidéki részlegek szakmai beosztottainak. A válasz az volt: „Ti mind ismeritek egymást, jó kapcsolatban vagytok, majd megoldjátok.” Azóta fokozódott a helyzet, a megyei igazgatóságok más tárca felügyelete alá kerültek. Ebbe bele is bukott legalább két-három megyei |
erdészeti igazgató. Hosszú távon meddig tartható ez a szervezetszociológia nonszensz?
- Amikor 2007-ben az MGSZH megalakult, mi már akkor nagyon féltünk, hogy nem fog jól működni, hisz hiányzott a közvetlen irányítás többek között az erdészeti vonalon is. Az új kormány felállásakor az egyik elképzelés az volt, hogy a közvetlen irányítást vissza kell állítani. Ez 2010. december 31-ig sikerült. 2011. január 1-jén felálltak a kormányhivatalok, de már ezt megelőzően voltak vitáink, elsősorban a finanszírozást illetően. Ezeket a tárgyalások során megoldottuk. Küzdöttünk a szakmai közvetlen irányításért is, és ma is harcolunk, hogy megmaradjon…
- De csak informálisan van meg…
- Nem, ténylegesen is megvan, de egy a gond, hogy a pénzügyi keret elkerült tőlünk.
- És a munkajogi irányítás?
- A megyei igazgatóságokon ez a gond fennáll, de szakmai egyetértés szükséges a kinevezésekhez. Az igazgatók kinevezéséhez az MGSZH elnök hozzájárulása, a dolgozók kinevezéséhez a szakmai igazgató egyetértése kell. A szakmai irányításért most is keményen harcolunk, mert egy állategészségügyi példával élve, mondjuk egy járvány föllépése esetén, gyorsan és hatékonyan kell intézkedni. Erre az esetre a törvény lehetőséget ad, és katasztrófahelyzetben a közvetlen irányítás a központba visszakerül.
- Az erdőtörvény módosításával kapcsolatos munka már folyamatban van. Lát-e esélyt arra, hogy még ebben az évben az Országgyűlés elé kerüljön a tervezet?
- Reménykedünk, de kérdés az, hogy elkészülünk-e vele. Az erdőtervekkel kapcsolatos rendelet elkészült, épp’ a minap írtam alá. Az év utolsó negyedében van esély arra, hogy a Parlamentben tárgyalják, de legkésőbb a jövő év elején.
- A vadászat terén is számos változás várható.
- Igen, bizonyos rendeletek módosulnak, például a vadászvizsgával kapcsolatos jogszabályok. A vadászati törvény módosítása pedig jóval nagyobb előkészítést igényel, mivel elég kényes téma. A törvényi változás a legkorábban a jövő év folyamán várható.
- A harmadik „zöld törvény” a környezet- és természetvédelem, amely ágazattal talán a legtöbb konfliktust az okozta, hogy a védett erdők kezelését mely szervezet végezze, erdőgazdasági társaság vagy nemzeti park. Sikerül-e az összhangot megteremteni?
- Ezt és a Natura 2000 sorsát nagyon nehéz megjósolni. Sok vita zajlik ezzel kapcsolatban itthon és az Unióban is. Tudomásom szerint e terület megítélésében az EU-ban is változások várhatóak. Meggyőződésem, hogy hazánkban is változtatni kell, és oly módon, hogy a konfliktusok megszűnjenek. A szakmai döntéseket nehezítik a támogatásokkal kapcsolatos gondok. Meg kell várnunk az Unió ezzel kapcsolatos döntéseit.
- Fazekas Sándor miniszter úr a bizottsági meghallgatásán ígéretet tett a Natura 2000 területek felülvizsgálatára. Legutóbb a győri Audi-beruházás kapcsán lángoltak föl ismét a viták a Natura 2000 kapcsán.
- Én is azt gondolom, hogy szükség van a felülvizsgálatra. Ugyanakkor bizonyos esetekben mindkét félnek engednie kell. Viszont vannak olyan beruházások, amelyek országos érdekűek, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
- Az Erdők Nemzetközi Éve végéhez közeledünk. Hogy’ ítéli meg, sikerült a közvélemény figyelmét az erdőkre, az erdészetre irányítani? Különös tekintettel arra, hogy nálunk nem az erdőirtás és erdőterület csökkenése a gond.
- Így igaz, szerencsére nálunk ez nem áll fenn, sőt évről évre növekszik az erdőterület. Még akkor is, ha időnként szükség van tarvágásra. Ezzel együtt a politika és a szakma is megfogalmazott egy olyan elvárást, hogy amennyire lehet, mellőzzük a tarvágást. A szakma elfogadtatása terén azt hiszem sokat léptünk előre, magam minden fórumon, ahol részt vettem, igyekeztem népszerűsíteni az erdészetet. Hogy mindez mennyire volt eredményes, azt nehéz megítélni, de az biztos, hogy a köztudatba bekerült az erdő. Örömmel láttam azt a sok sajtómegjelenést is, amelyek az erdővel kapcsolatban napvilágot láttak. Ennek így kell lennie a jövőben is. A Vidékfejlesztési Minisztérium az Agrármarketing Centrumon keresztül sok mindent tett azért, hogy az erdészetet az érdeklődés középpontjába hozza. |
