Az íjas lesvadászathoz nélkülözhetetlenek a mobillesek. Az eszköznek hála, nincs helyhez kötve a vadász, s bárhol pillanatok alatt ki tudja alakítani leshelyét. Másik hatalmas előnye, hogy a magasba felmászva, a vadász kikerül a vad látóteréből. Ezen mobileszközök használatának egyedüli feltétele, hogy legyen alkalmas fa, amire felszerelhetjük őket. A mobilleseknek két típusa létezik: a fára szerelhető, illetőleg a famászó les. E két típuson kívül egyre népszerűbbek a függőhevederek is, amellyel a vadász egyszerűen kiköti magát a fához, s mint egy hegymászó a beülőjében, csüng a fán. A fára szerelhető lesek előnye, hogy bármilyen ágas-bogas fára felszerelhetők. Ahhoz azonban, hogy kellő magasságba fel tudjunk jutni, szükségünk van fára csatolható létrára, vagy a törzsbe betekerhető mászókampókra. Miután ezek segítségével feljutottunk a fa koronájába, a lest egyszerűen magunk után húzzuk egy kötéllel, és odarögzítjük a törzshöz azt spaniferek segítségével. Ezek a lesek egy álló- és egy ülőrészből állnak, amit egy távtartó merevítő tart össze. Az állórész a les méretétől függően akár az 1 négyzetméter nagyságot is elérheti. Az ülőkét fel lehet hajtani abban az esetben, ha állva szeretnénk lőni.

A leshely kialakítása ezzel a típussal kissé hosszadalmas, hiszen a kampók, vagy a létrafokok felhelyezése a fa törzsére időt vesz igénybe. Ezért érdemes ezeket a leseket állandósítani egy adott helyen (a gyártók azt szokták javasolni, hogy folyamatosan max. 2 hétig tartsuk kint ezeket a szabadban, hiszen a környezeti erózió megviselheti eszközünket, főleg a műanyagszálas rögzítő spanifereket). Ha nem szeretnénk kint hagyni lesünket az erdőben, mert félünk a tolvajoktól, akkor érdemes a vadászat megkezdése előtt egy fél nappal kimenni és felszerelni azt. A famászó lesekhez nincs szükség külön létrára vagy famászó kampókra. Magával a lessel tudunk felmászni a magasba. Ezzel a lessel csak egyenes törzsű, vastag, oldalágaktól mentes fákra tudunk mászni (pl. bükk vagy fenyő). A les egy állórészből és egy külön lévő ülőrészből áll, amiket kábelekkel csatolunk fel a fa törzsére. A les mindkét részét úgy helyezzük fel, hogy azok a fa törzséhez képest ferdén, felfelé álljanak. Ekkor ugyanis, amikor ránehezedünk valamelyik részre, a les fogazata a fa törzsébe kapaszkodik, s így stabilan megáll azon. A mászás technikája a hernyó mozgásához hasonlatos: felrakjuk a két részt a fára, majd a lábunkat beakasztjuk az állórész e célból kialakított részébe. Az ülőrészt megemeljük, majd ránehezedünk, amitől az a fa törzséhez szorul. Ezután erre támaszkodva, a lábunkkal magunk után húzzuk az állórészt. Most az alsó részre helyezzük a testsúlyunkat, amitől az állórész szorul a fára. Ezután ismét az ülőrészt emeljük magasabbra, majd nehezedünk rá, és így tovább… Azért van szükség egyenes fatörzsre, mert az oldalágak megakasztanák a fa törzsét körülölelő kábelt, s megakadályoznák a felfelé történő mozgást. Természetesen, a kisebb-nagyobb oldalágakat levághatjuk kézi fűrészünkkel, problémát általában a karvastagságtól nagyobb ágak okoznak.

Nem véletlen, hogy a mobilleseket alumínium szerelvényekből, vagy alumínium öntvényekből készítik. A súlyminimalizálás igényének hála születtek meg az úgynevezett függőhevederek. Ezeknek a lényege, hogy az íjász egy kis állórészen támaszkodva, lényegében egy hevederrendszerben csüng a fán. Ez a megoldás a könnyű szállíthatóság mellett ráadásul olyan vékonytörzsű fák esetében is használható, amelyekkel a hagyományos lesek megmászhatatlanok. Természetesen a karfás, jobbról-balról kipárnázott lesekhez képest ez a rendszer „fapados”. Vékony fára felszerelve a hevedert, akár 270 fokban is körbelőhetünk. Ahhoz, hogy használni tudjuk ezt a lest, szükség van még famászó kampókra, vagy fára szerelhető létrára is. Miután ezeket a leseket 5-8 méter magasba helyezi fel a vadász, nagy odafigyelés szükséges használatukhoz. A biztonsági heveder megléte elengedhetetlen. Lényeges, hogy ne csak akkor kössük be magunkat, amikor már felmásztunk a fára, hanem a mászás közben is folyamatosan biztosítsuk magunkat. A mobillesekhez a gyártók szinte kivétel nélkül adnak biztonsági hevedert is, így ezt nem kell külön megvásárolnunk.

A mobillesek használatát további praktikus kiegészítő teszi még hatékonyabbá, kényelmesebbé. Például az íjtartó kampóknak hála, az íjásznak nem kell folyamatosan kézben tartania az íjat. Aki puskával szeretne vadászni mobillesről, annak praktikus kiegészítő lehet az a feltámasztó, amellyel biztosíthatjuk a stabil fegyvertartást. Szintén hasznos kiegészítő az eső ellen védőernyő, amelynek tartórúdját a fa törzsébe kell becsavarnunk. Léteznek még álcázást segítő lestakaró ponyvák, s ha szükségét érezzük, még pohártartót is vásárolhatunk lesünkhöz.