Foghúzás és vadászat
Dr. Döme Péter idén a horvátországi Porecben rendezett Orvosi Világjátékokon szerezte meg koronglövészetben az abszolút első helyet három arany és egy ezüstéremmel, így összetett bajnok lett a parcour, a trapp és az olimpiai skeet lövészetben egyaránt. Az idén 66 éves fogorvos hatodszor vett részt ezen a rendezvénysorozaton. Dobogós helyezésnél alább soha nem adta, de Garmischpartenkirchenben összesített győzelmet is elért már. A pénzdíjazás nélküli, a győzelmet „csupán” érmekkel elismerő viadalok tisztán a játék, a sport, a versenyzés öröméért zajlanak. Mivel minden évben más ország adja a helyszínt, a résztvevők az utazásokat többnyire összekötik a családi nyaralással is. Volt év, amikor száz magyar induló (köztük 84-85 évesek is) összesen 42 aranyérmet szerzett – de sajnos alig-alig tudnak erről a nemzetközi öröm-versenyről még a hazai egészségügyi dolgozók. Döme Péter hat éve nyugdíjas, előtte Veszprémben volt a rendőrség fogorvosa civil alkalmazottként. Pályáját a hetvenes években Fűzfőn kezdte, mint az akkori Nitrokémia Ipartelepek „házi” fogorvosa, s itt került kapcsolatba a lövészsporttal is. Abban az időben volt itt a sportlövészet fénykora: a Nike lőteret épített, állandó gyakorlási, edzési és versenyzési lehetőséget biztosítva a koronglövészeknek, akik gyakorlatilag korlátlan mennyiségben lőhették el a gyár által előállított töltényeket. Húsz éven keresztül külső résztvevője, szimpatizánsa volt a vadászatnak, csak korongot lőtt. A kilencvenes |
években lett tag Nemeshanyban, ahol kedvenc vadja a vaddisznó volt. Bármikor is hallotta meg a hangjukat, az mindig lázba hozta. Felesége sokszor elkísérte az esti lesekre, melyeknek aztán 97-ben egyszerre vége lett, mert a vadászterületet „privatizálták”, a társaság megszűnt. Azóta bérkilövő csapat tagja, de nem szívesen megy a röptetett madarakra tartott vadászatokra. Sokat csalódott a résztvevők etikai hiányosságaiban, sokan mohók, kapzsik, egymás elé lövöldöznek, nem vadásziasan viselkednek, még a gyalogló madarat is lövik. Sok meghívása van, de inkább a lőtéren éli ki magát.
Rendőrségi pályafutása alatt 1997-ben megszervezett egy lövészcsapatot vadászó rendőrökből, akikkel háromszor egymás után megnyerték a dr. Herceg Sándor emlékére megrendezett versenyt. Végül már három rendőr-sportlövő csapattá bővültek és mindenhol dobogósak voltak. Sajnos ma már nemigen járnak lőni sem a sport-, sem a hivatásos vadászok. Fűzfőn van a rendőrségnek is egy mindenféle lövészet gyakorlására alkalmas lőtere, ott is egyre ritkábban szólalnak meg a fegyverek. Minimálisra csökkent a támogatottsága a meglehetősen drága koronglövész sportnak, a külföldi befektetőket, akik a Nike gyárat megvették, nem érdekli a hazai lövészsport támogatása, még az olcsó – a saját termékek felhasználásával történő – reklámozási lehetőséggel együtt sem. Veszprém megyében – a jó lőtéri adottságok ellenére - mindössze évi két lövészverseny van: a Bakony kupa és a kamarai, de a vadászok nem tudnak, vagy nem akarnak saját zsebből erre áldozni. Nincs fiatal utánpótlás sem és mindig Döme a legidősebb a lövészeteken. Amikor találkoztunk, éppen egy orosz egycsövű húszassal gyakorolt a trapp-pályán. Mint mondta: megy kacsázni, de előtte kissé „össze akar jönni” a puskával. |


