Az erszényesfarkas egyértelműen húsevő vad volt, de zsákmányállatai mibenlétére nem akadt közvetlen bizonyíték – írták a sydneyi New South Wales Egyetem kutatói a „Journal of Zoology” című szaklapban.
A közelmúltban tudósok számítógéppel szimulálták, milyen erők hathattak az állat koponyájára, amikor támadt és kiderült, hogy a kihalt erszényesnek meglepően gyenge állkapcsai voltak. Az ausztrál kutatók azt a következtetést vonták le a kísérletből, hogy az erszényesfarkas inkább csak kisebb testű emlősökre vadászhatott.
Az erszényesek közé tartozó 30 kg-os erszényesfarkas jóval erősebbet harapott, mint a 30 kg-os szürke farkas.

„Az erszényesfarkas testfelépítése nagyon hasonló a kutyáéhoz, de a lába rövidebb. A hossza 123 és 195 centiméter közötti (ebből 38-65 centimétert tett ki a farok). Marmagassága 35 és 60 centiméter körül volt, a tömege 15-30 kilogramm lehetett. Bundájának színe világosszürkétől sárgásbarnáig terjedt, s a vállától a farka felé haladva 13-20, a tigriséhez hasonló függőleges csík húzódott rajta. Más elnevezései: tasmán farkas, tasmán tigris.”
Részlet Schütz Éva írásából, amely a Természet Világa diákpályázatán az Élet és Tudomány Egyesület különdíját nyerte.

Brehm: Az állatok világa