Hattyúnyak a rókák ellen
Azokon a területeken, ahol télen és tavasszal a rókákat nem gyérítik, ott az áttelelt apróvaddal fogják a rókaszukák a kölykeiket felnevelni. Különösen, amikor a mostoha időjárás az egyéb zsákmányállatok állományát is csökkentette, például a mezei pockokét, hörcsögökét. Minden vadászható ragadozófajunkra igaz, hogy állományaikat még az apróvad szaporodási időszaka előtt kell csökkenteni, azaz tavaszig, nem pedig a szaporodási időszak során. Sok szerzővel ellentétben úgy gondolom, hogy a rókaállomány létszámát a szukákon keresztül lehet a legeredményesebben csökkenteni, nem pedig csupán az éves szaporulat eltávolításával.
Egy erősen szabályozott rókaállományt már lényegesen könnyebb „kezelni” kora tavasszal és így nem várható a kompenzáló hatás. A legutolsó időpont a beavatkozásra a március vége, mert utána már kezdődik az őzbak-vadászatra a felkészülés, és a kotorékokban felnőnek a rókakölykök. Nagy luxus, ha egy vadászterületen csak júniusban – augusztusban, a tarlókon vadásszák a rókákat. A rókagyérítés ilyen módszere „eső után köpönyeg”. Szépen hangzik az évi 300-400 róka elejtése, de ennyi rókának addig is enni kellett valamit. A vadászatra jogosult érdeke, hogy inkább magasabb lődíjat fizessen a felnőtt rókákért, mert a fácántyúkokat és az őzgidákat nem a rókakölykök fogják meg, viszont ha a szuka nem zsákmányol, akkor a kölykök sem esznek.
Ha a puska kevés az eredményes rókagyérítéshez, akkor mi lehet a megoldás? A kotorékozás és a csapdázás jöhet szóba. A csapdázás külön „szakma”, amit meg lehet tanulni és – ha lassan is – egyre népszerűbb. A kotorékcsapdák használatának igazi időszaka a koslatás ideje. Ausztria sűrűn lakott területein évente rengeteg rókát fognak ezzel a csapdatípussal. Ennek a telepítéséhez kell a legtöbb szakértelem. Sajnálatos, hogy nálunk idegenkednek ettől, pedig van hazai gyártó is.
A hattyúnyak – ölőcsapda – használata Magyarországon a 79/2004. FVM rendelet szerint nem tiltott. Kielégíti az EU kíméletes csapdázásra vonatkozó elvárásait. A hattyúnyak csapda régi változata hazánkban is ismert, főként az idős hivatásos vadászok körében és azoknak is, akik a régi vadászkönyveket olvassák. A csapda erejét – 300-500 Newton – egy pár szembefordított, kiváló minőségű acél laprugó biztosítja. A kinyitott csapdakarok távolsága 56 vagy 70 centiméter. A régi hattyúnyak csapdákkal ellentétben – amelyek már a belelépésre is elsültek – csak a csalifalat megemelésével old ki az elsütő szerkezet. Az emelős kioldószerkezet és a csapda nagy méretei biztosítják, hogy a rókának a nyak és/vagy a lapocka tájékát fogják meg a karok. Fontos, hogy a csapdába lépéskor nem történik semmi, az nem tud elsülni. A három ponton történő biztosítás teszi lehetővé a biztonságos és egyszerű használatot. A rugókat egy külön felhúzó szerkezettel lehet összenyomni, ami gyakorlatot igényel.
A hatékonysága – kizárólag rókára számolva – 3 csapda-idény átlagában 8 róka/100 csapdaéjszaka (CSÉ). A különböző csapdák publikált hatékonysága 0,5-1 fogás/100 CSÉ, amelyet az összes elfogott fajra számolnak (EU-s adatok). A hatékonyságot nagyban befolyásolja a csapdázó szakértelme és az adott terület rókasűrűsége is.
A hattyúnyak szelektivitását a kihelyezés módja biztosítja. A csapdának és a csalifalatnak is – a talaj felszíne alatt – szabad szemmel láthatatlannak kell lennie. Ezzel a módszerrel megakadályozhatjuk, hogy ragadozó madarakat, varjúféléket fogjunk. Csalinak a legjobb a mezei nyúl, házi nyúl és a halak feje, de csalizhatunk szarkával, balkáni gerlével is. Nagyon fontos, hogy a füleket, szárnyakat, lábakat le kell vágni, hogy ne legyen kiálló rész, amit a róka meg tud fogni és a lehető legkisebb csalifalatot kell alkalmazni, így kénytelen mélyebben a csapdába hajolni. |
A csapda helyének megválasztása nagyban befolyásolja az eredményességet. Ismerni kell a rókák által kedvelt útvonalakat, például a szántások széle, több élőhelytípus találkozása, vízpartok. Lehetőleg emberek által nem, vagy ritkán használt területrészeken csapdázzunk. Az eredményességet befolyásolják a rókák életszakaszai és az időjárás is. Szeptember elejétől egészen decemberig könnyű megfogni a bevándorló fiatal rókákat. Decemberben általában csökken a fogások száma és a koslatás miatt február végéig kevés rókát lehet fogni. Márciustól azonban a lesoványodott kanok és a vemhes szukák szinte mindent megesznek, ami eléjük kerül. Csapdázni csak megfelelő időben érdemes. Száraz, napsütéses, meleg, kopogós időben, mikor a róka könnyen zsákmányt ejt, nem érdemes a csapdákat kiélesíteni. Ellenben eső, havazás, ködös idő rákényszeríti a rókát még a gyanús falatok megszerzésére is. A takaratlan csapda embert, védett állatot és madarat is megfoghat.
Nagy előnye a hattyúnyaknak a többi csapdatípussal szemben, hogy könnyen mobilizálható, illetékteleneknek nehéz megtalálni, és már néhány csapda is hatékony. 4 csapdával és egy kis szorgalommal akár egy 4000 hektáros vadászterületen is elérhető a minimális rókasűrűség.
Hátránya, hogy a vaddisznós területeken korlátozott a használhatósága, illetve csak csapdakertekben lehet eredményes, áruk viszonylag drága (42 000-45 000 Ft/db) és a hozzáértés hiánya súlyos sérülésekhez vezethet.
Összegezve elmondható, hogy a róka és az aranysakál csapdázására jelenlegi ismereteim és közel húszéves tapasztalatom szerint a hattyúnyak a legalkalmasabb csapdatípus. Németországban nem hiányzik a hivatásos vadászok eszköztárából, de használják Ausztriában és Franciaországban is. Szakszerűtlen használata azonban veszélyes lehet a használójára és a környezetére is. Megjegyzem, a puska is akkor veszélyes, ha a használója is az. Tehát megfelelő képzettség, szakértelem nélkül tilos használni. Azokon a területeken, ahol kora tavasztól augusztusig nincs, vagy csak ritkán fordul elő a róka, a kedvező élőhelyeken a mezei nyúl állomány hihetetlen éves szaporulatra képes. Nem beszélve az őzgidák és a kotló fácántyúkok túlélési esélyeiről.
Érdemes kiszámolni, hogy ha befektetésként kezeljük a hatékony csapdák árát, a magasabb, de megfelelő időben történő elejtésért kifizetett lődíjat, ha bevételként csak a nyúltöbblet piaci értékét számoljuk, akkor mindenképpen pozitív lesz az egyenleg.
Minden vadász közös érdeke, hogy változzon az apróvad-gazdálkodás, s a ragadozógyérítés gyakorlata. Az ablakon kidobott pénz alacsony bérezésű hivatásos vadászokat alkalmazni, hiszen az elvégzett munka is alacsony színvonalú lesz. A fácánnevelés önmagában nem jelent megoldást, mert ha nincs megfelelő élőhely és még a ragadozók is pusztítják a nevelt fácánt, aligha számíthatunk sikerre. Az eredményes apróvad-gazdálkodás alapja a megfelelően képzett és kellően motivált hivatásos vadász, akinek elsőrendű feladata a vadállomány védelme minden időben és minden legális eszközzel. Minimálbéres, vagy „kamu” vadőrökkel nem működik jól a rendszer.
Bár jelenleg rendelet nem írja elő, de szükség volna a hivatásos vadászok csapda-használati képzésére tanfolyami kereteken belül. Tudomásom szerint csapdázást jelenleg csak a gödöllői Vadvilág Megőrzési Intézetben oktatnak. Az ölőcsapdák használatának pontos szabályozására az OMVK természetvédelmi bizottsága javaslatot dolgozott ki, amit eljuttatott az illetékeseknek. A tanfolyamon kiképzett hivatásos vadászok nem fognak illegális módszereket alkalmazni a ragadozók gyérítése során. A csapdázással csökkenteni lehet a kotorékozás jelentőségét is.
Nem a mérgezést kell siratni, hanem a meglévő lehetőségeinket kell kihasználni. Nem konferenciákat kell rendezni, ahol mindenki elmondja, amit egyébként is tudunk, hanem végre tenni is kell valamit. Nem lenne szabad a szakmának elgáncsolni azokat a kezdeményezéseket, amelyek újak és nem a mesterséges vadszaporításon alapulnak.
A hazai természetvédelem a vadászok támogatása nélkül nem képes megvédeni természeti értékeinket. Ideje lenne mindenkinek kihúzni a fejét a homokból és végre együttműködni. Őszintén remélem, hogy a magyar vadgazdálkodás lassan felébred Csipkerózsika álmából, ha még nem késő. |
