A vaddisznó elejtése téli hajtóvadászat során különösen kedvelt a vadászok körében. Ezt kihasználva az anyagi gondokkal küszködő társaságok novemberben, decemberben és januárban előszeretettel rendeznek fizetős terelő- és hajtóvadászatokat. Ilyen alkalmakkor a vendégek vadásznak, a társaság tagjai pedig segítik őket. Hajtóként terelik a vadat, vagy kísérőként, a vadászatvezető utasítását betartva a kijelölt lőálláshoz szállítják saját autójukon a vendégvadászokat. Ilyenkor a szervező vadásztársaság tagjai általában nem is visznek puskát, a vad elejtése a fizető vendég privilégiuma. Aki fizet, az diktál, meghatározhatja a feltételeket, hány hajtó, hány vadászeb legyen a vadászaton, sőt azt is, hogy milyen terítéket, hány elejtett vadat szeretne. Ez utóbbi aztán vagy sikerül, vagy nem.

Fotó: Polster Gabriella

A vadásztársaságok – Tolna megyében 64 vadászatra jogosult társaság van – maguk döntik el, hogy az idényben mikor és hány hajtást rendeznek. Vadászati ütemtervet készítenek, amit elküldenek a vadászati hatóságnak, a rendőrségnek és a természetvédelmi hivatalnak az idény kezdetén. Dr. Király István, a megyei vadászkamara titkára elmondta: azt, hogy évente mennyi vadat lehet lelőni, a vadászati hivatal határozza meg, az irányszámokat a társaságoknak be kell tartaniuk.

A téli nagyvadhajtásnak két fő módja van. A terelővadászat – ahol a vaddisznó mellett szarvas is lőhető – kizárólag kutya nélkül történhet. A vadászebek ez esetben azért tiltottak, mert gyors futásra késztetik a szarvast, így a vadásznak nincs módja kellőképpen szemrevételeznie, elbírálni, hogy lőhető-e a vad vagy sem. Ezzel szemben a vaddisznóhajtáson kutyák is vannak, felverik, kihajtják a sűrű bozótosból a disznókat. 

A vaddisznóhajtás soha nem szűkölködik eseményekben. A hangulata bizakodó várakozással, élményszerű sikerek reményével telített, a menete gyakran csendes, de feszült szemlélődés és néha nagyon is mozgalmas történések keveréke. Disznóhajtásban valamiféle vadmozgást mindig lát vagy észlel a vadász.

Gyakran előfordul, hogy a vad már a hajtás megkezdése előtt megindul, mivel az előkészületek

Szigorú szabályok, komoly felkészülés előzi meg a vaddisznóhajtást

A hajtóvadászatokra szigorú szabályok vonatkoznak. A vaddisznóhajtásra való felkészülés és annak lebonyolítása komoly szakmai feladatot jelent a vadászmester és a hivatásos vadászok számára. A hajtáson részt vevők száma maximum 25 lehet. Előzetesen tervet kell készíteni. Mindenekelőtt kijelölik a hajtásra kiszemelt területeket, attól függően, hogy melyek a vaddisznók jellemző nappali tartózkodási helyei. E helyeket a hajtás előtti hetekben már nem zaklatják, az egyéni vadászatokat is mellőzik. Kijelölik a lőállásokat, a tilos lőirányokat piros festékkel vagy szalaggal jelzik. A hajtások számának megfelelően térképvázlatokkal ábrázolják az érintett területeket, feltüntetik a hajtások irányát és a lőállások helyét. Megtervezik a területekre való kijutás lehetőségét, a gépjárművekre beosztják a vadászokat annak figyelembe vételével, hogy ki melyik lőállást kapta. Gondoskodnak kellő létszámú hajtóról, azok eligazításáról, szállításukról. A résztvevőkkel reggel a vadászmester ismerteti a terv részleteit. Bemutatja a felvezetőket, akik a fegyveres vadászokat az egyes hajtások megkezdése előtt a lőállásokba viszik, mutatják a hajtások várható irányát és a szabad lőirányokat. Miután mindez megtörtént, kezdődhet a vadászat.

A Csernyédi Vadászegylet – ennek 4800 hektár területe és 15 tagja van – az idei idényben tíz vaddisznóhajtást tervez. Dr. Birinyi Ferenc elnök elmondta: a tíz hajtásból hetet eladtak, az anyagi kényszer nagy úr, az idényben nagyon nagy, több mint  tíz millió forint volt területükön a vadkár, a kiadásokat pótolni kell. Így a társaság tagjainak három vaddisznóhajtás maradt. Az elsőn, amelyen külföldi vendégvadászok vettek részt, jó volt a teríték.

– Gond nélkül értékesítjük a vaddisznóhajtásokat, évről évre visszatérő dán, finn, osztrák, német és magyar vendégeink vannak – mondta az elnök. Hozzátette: a vaddisznóállomány gyérítésével remélhetőleg csökken a vadkár a területükön.

Hajtóvadászaton legjobb a kistestű, fürge eb

Az eredményes disznóhajtás fontos feltétele, hogy legyenek a hajtókkal jól hasznosítható kutyák is. Az ebek szimata nélkülözhetetlen a sűrűben rejtőzködő vad felkutatásában és a sebzett keresésében. Különösen a kis testű, fürge ebek - foxterrierek, tacskók - váltak be erre a célra, mert a sűrűben ezek tudnak mozgékonyan védekezni a disznó dühödt támadásai ellen. A nagyobb testű kutyák igen gyakran a vaddisznók áldozataivá váltak.