Vadkárbecslést azok a szakemberek végezhetnek, akik a rendeletben előírt feltételeknek megfelelnek, és akár egyik, akár mind a három különböző szakértői listán szerepelnek:

A szaktárca által nyilvántartott szakértői lista

Vadgazdálkodás és vadászat címszó alatt a szakértői engedélyt a VM adja ki, 5 éves időtartamra, a szakterületre vonatkozó szakértői tevékenység végzésére. A vadgazdálkodás és vadászat fő szakterületén belül a 11 megnevezett tevékenységben szerepel a mezőgazdasági vadkár és az erdei vadkár, felsőfokú szakirányú végzettség igazolása esetén. (Például okleveles erdőmérnök, okleveles agrármérnök.) A vonatkozó jogszabályok: 24/1971. (VI. 8.) Korm. r., 39/2005. (IV. 27.) FVM. r. módosított 61/1994.(XI.8.) FM rendelet.

A megyei vadkárbecslő szakértők névjegyzéke

A kár megállapítását csak a miniszter által rendeletben meghatározott képesítéssel rendelkező kárszakértő végezheti. A megyei vadászati hatóság által készített névjegyzékekben szereplők erdőmérnök, erdész technikus, agrármérnök, kertészmérnök, mezőgazdasági szakmérnök végzettségűek, akik nem kötelezettek a VM engedély kiváltására. Mindezeket a Vtv. 81. §. (3) bekezdése szabályozza. A megye jegyzői ebből a listából választhatnak szakértőt.

Az igazságügyi szakértők névjegyzéke

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (jogutódja a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, illetve a Belügyminisztérium) által kiadott szakértői tevékenység végzésére vonatkozó igazolvány birtokában is végezhetnek ilyen tevékenységet azok az igazságügyi erdészeti-, vadászati-, erdőérték- és kárbecslő szakértők, akik a névjegyzékben szerepelnek.

A felmérések végzése

A jogszabályok nem tesznek különbséget a mérnöki végzettségek között arra nézve, hogy kik végezhetnek becslést erdő, gabona, rét, gyümölcsös, szőlő, kukorica, stb. területen a terményben keletkezett kár megállapítására. Erdei vadkár felmérését például a nem erdőmérnök végzettségű szakember kellő mélységig nem látja át, nem ismerve az erdősítésekben okozott kár felmérésének, megállapításának módszereit. Ugyanakkor vitatható, hogy például az erdőmérnök szakszerűen képes-e a gyümölcsösökben, vagy a mezőgazdasági kultúrákban okozott vadkárt megállapítani, miután ennek módszereivel nem találkozott egyetemi tanulmányai során.

A kárbecslési módszerek alkalmazása

A jogszabályok – főleg a Vtv. és annak végrehajtási rendelete – nem írják elő az alkalmazandó módszereket, csak az úgynevezett „egyszerűsített módszert” és ahhoz a jogszabály mellékleteiben szereplő jegyzőkönyv-minták szerint kell az előzetes- és a végleges vadkárbecslési jegyzőkönyvet elkészíteni.

A szaklapok (erdészeti és vadászati) igyekeznek új módszereket ajánlani és a szakemberek számára ismertetik a különböző, gyakorlatban bevált kárbecslési módszereket. Ezzel együtt sürgős, égető szükség lenne kötelezően alkalmazandó kárfelvételi módszereknek törvényben, vagy rendeletben történő, a részletekbe menően fontos szabályozására.

Jogszabályi kérdések

Fontos tétel az, hogy a vadkár, annak megállapítása minden esetben a tényleges termésveszteség, terméskiesés és nem a várható haszon. Egyik ilyen iránymutató bírósági határozat (BH 1981.198.sz.) volt a vad által okozott kár összegének megállapításánál az, hogy a ténylegesen elérhető, és nem a tervezett terméshozamot kell alapul venni. ((1961. évi VII. tv.  35. §. bek., Ptk. 355. §. (4) bek.) Különösen lényeges ez a gyümölcsösök esetében, ahol a gyümölcs-, illetve szőlőtelepítésben bekövetkezett vadkár pénzértékét a szükséges pótlás mértékének arányában kell meghatározni és nem az elmaradt haszonértéket számítani.

A káron szerzés sokszor hallott tilalma alapján a károsultat a keletkezett kár nettó értéke illeti meg. A kársultat megillető vagyoni hátrányból levonásba kell helyezni a jelentkező vagyoni előnyt, tehát le kell vonni a szállítás, szárítás, termelés költségét.

Erdő esetében a Vtv. és Vhr. csak az erdősítésben, erdőfelújításban keletkezett kárt szabályozza, de nem szabályozza a befejezett erdősítések utáni közép- és öregkori erdőállományban keletkezett károkat.

A gyep- és rétterületeken a vaddisznó túráskár helyreállításának (talajegyengetés) költsége nem klasszikus értelmű vadkár (nem termésveszteség), hanem a Ptk. szerint intézhető károkozás, amely nem a vadkárbecslési eljárás alá tartozik. Szintén a Ptk. alá tartozik a kerítésekben, főleg vaddisznó által okozott kár. Pocok rágáskár gyümölcsösben nem Vtv. és Vhr. szerinti vadkár, mert azt csak vadászható vadfajok károkozása esetében lehet követelni. Fontos megjegyezni, hogy az árvíz okozta kár nem vadkár, mert ezek „összemosásából” is akadtak már problémák. További gond, hogy egyértelműen, taxatíve nincs megfogalmazva a földtulajdonosi, termelői közreműködés fogalma sem, holott ezt a kézenfekvőnek tűnő fogalomkört a jogalkotó több esetben is leírja, használja. Ugyanúgy vitatható, de használt „a jó gazda gondossága” kifejezés, amely fogalom vita esetén, szubjektíve, ugyancsak többféleképpen értelmezhető. 

Nagy szükség volna tehát kötelező tanfolyamok tartására, becslési módszereket ismertető kiadványok megjelentetésére, de mindenekelőtt a pontos törvényi szabályozásra. Ugyancsak célszerű lenne a vadkárbecslő szakértői tevékenységet a végzettség szerinti, a tanult szakterületnek megfelelő alkalmazására is.