Már egészen fiatal korától megmagyarázhatatlan módon vonzódott a vadászathoz Baracskay Lajos. Ukkon, ahol laktak, a felnőttek szívesen fogadták a fiút, aki hajtóként vett részt a helyi Kisfaludy Sándor Vadásztársaság tagjaival a vadászatokon. Ma erre már nem lenne lehetősége, hiszen meghatároztak egy minimális kort. Előfordult, hogy a vadászat elhúzódott, lekéste a buszt, így nem tudott iskolába menni. Többször kikapott ezért szüleitől, de ezt is vállalta a vadászatért.

Zalaegerszegen járt gimnáziumba, matematika-fizika tagozatos osztályba. Ezt is tudatosan választotta, állatorvos vagy erdőmérnök szeretett volna lenni, a felvételihez a matematika mindkét helyen kellett. A gimnázium után Sopronban folytatta tanulmányait. Az erdőmérnöki főiskolán működött egy hallgatói vadásztársaság. Másodéves korában már volt vadászjegye. – A fél életemet a vadgazdálkodási tanszéken töltöttem, a másik felét a nagycenki méntelepen – vallotta be. Ez is közrejátszott abban, hogy a hallgatói vadásztársaságnak később a vadászmestere lehetett.

1981-ben diplomázott, a nemesgulácsi mezőgazdasági termelőszövetkezetnél erdészeti ágazatvezetőként helyezkedett el. Külön engedéllyel azonnal megkezdte a vadgazdálkodási szakmérnöki tanulmányait Gödöllőn. Ez olyannyira új képzési forma volt, hogy országosan az övé volt a második évfolyam. Ma magángazdaként dolgozik.

A soproni időszakot kivéve folyamatosan Veszprém megye nyugati határszélén vadászik, a Marcal-forrásvidéktől a Tapolca-medencéig. A Veszprém megyei Vadászkamara megalakulásától, 1997. április 1-je óta a szervezet titkára. Teendői mellett csak néha van ideje vadászni. A vadászattal kapcsolatos ideje zömét a kísérés, a vadásztatás teszi ki. "Van olyan bika, amelyet 4-5 éven keresztül nem tudtam meglőni, aztán mégis sikerült terítékre hozni: aranyérmes agancsa volt. Nagy bikát ezen kívül nem lőttem". Nem tör csúcsokra, összesen talán nyolc bikát ejtett életében. Viszont pontosan emlékszik arra, hogy 106 bikát lövetett.

A manapság oly divatos afrikai vadászatok sem vonzzák. Több afrikai trófeákból álló kiállítást is szervezett már, de így sem érzett vágyat. Barátai felajánlották: ingyen kiviszik magukkal, de nem élt a lehetőséggel. Kifejtette, hogy a Magyarországon vadászható vadfajok töredékét lőtte csak, idehaza sem tud úgy élni a szenvedélyének, ahogy szeretné. "A szeptemberi szarvasbőgéseket mindig végigvadásztattam, nekem ennél nem tudnak érdekesebbet, szebbet, jobbat mutatni."

Kamarai titkárként feladata az új vadászok vizsgáztatása, ami nem könnyű munka. "Ahogy

Fotó: Gáspár Gábor

frusztrálódik a társadalom, az a vadászokon is lecsapódik. Nehéz elfogadtatni, hogy a poroszos alapon kialakult vadászati, vadgazdálkodási értékrend konzervatív. Vannak az írott törvények, amik betartása mindenki számára kötelező. De az íratlan szabályokat is illik betartani: ilyen a vadásztársak iránti tisztelet, a mérsékletesség.”

Sűrűn hangsúlyozza: a frissen vizsgázottakból nagyon hosszú idő után válik igazi vadász. Mint mondja, nem szabad azzal kezdeni a vadászatot, hogy ide nekem a legtöbbet, legnagyobbat, legszebbet! Aki ilyen szemlélettel indul, nem lesz belőle etikus vadász. - Akinek az első trófeája egy tízkilós bika, az utána mit lő? – teszi fel a kérdést.

Baracskay  Lajos fia, a 29 éves Péter részben örökölte apja vadászszenvedélyét. Szereti a vadászok társaságát, tiszteli az öregeket, sokat tanul tőlük, de számára kizárólag hobbiként létezik a vadászat. Az a fajta szenvedély, ami az apjában megvan, belőle hiányzik, a vad iránti tisztelet viszont benne is örök. Lajos többször felajánlotta neki, hogy lője meg helyette a vadásztársaságtól kapott szarvasbikát, de azzal utasította el a lehetőséget, hogy ő ehhez még fiatal.

Élményeiről szólva egy minapi esetet idéz fel: "Bakonybélben tartottuk a Vadászkamarai Esték egyik rendezvényét. A Kisfaludy Sándor Vt. akkori vadászmestere, Tóth Tamás elhozta magával egykori hivatásos vadászát, Kálmán Istvánt. Amikor ráköszöntem, azt mondta: gyerek, emlékszel, rá, hogy én vágtam ki az első disznód agyarát? Döbbenetes volt számomra, hogy a 93 éves Pista bácsi emlékezett minderre."

Baracskay Lajos bevallotta, hogy a díj meglepetésként érte. Különösen nagy öröm volt számára, hogy Pechtol Jánostól személyesen vehette át. Az elismerést a magyar vadgazdálkodásért, a vadászatért, a vadászati kultúra ápolásáért végzett kiemelkedő tevékenységéért kapta. Hozzátette: tudja, hogy a Magyar Vadászatért Érdemérem most nem a gyakorlati munkájának szól, sokkal inkább megyei fővadászként a kamaránál végzett tevékenységének elismerése, amit a jövőben is lelkiismeretesen fog végezni.