Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy miután nem vásárolhat, így termőföld, erdő nem is lehet vadásztársaság, illetve FVK tulajdonában. A vadásztársaság egyesület, az FVK pedig igencsak nehezen megjelölhető szervezeti egység, jogi megfogalmazásban „formátlan társaság”, amelynek jogi státusza immár törvényi megjelenése (1996. évi LV. törvény, vadászati törvény) óta, igencsak vitatott.

Persze, akad ez alól kivétel, mert a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény megjelenése előtt volt egy 4-6 hónapos időtartam, majdnem azt mondhatnánk, exlex állapot ezen a téren, és akkor bizony lehetett földtulajdonhoz jutni még vadásztársaságnak is.

A vadásztársaságok, földtulajdonosi közösségek és az erdőgazdaságok összesen nagyon kis területen művelnek vadföldet, vadlegelőt. Nyilván a vadászatra jogosított (Vt. és FVK) azért venne, vásárolna földet, hogy azt vadföldként hasznosítsa.

Az erdőgazdaságoknál  sokkal egyszerűbb a dolog, hiszen az állam tulajdonában lévő termőföldet, erdőterületet használja, kezeli, amelyen belül akár több száz, néhány ezer hektárt is művelhet vadföldként.

Akkor hát mi a megoldás?

Mert mégiscsak kell vadföld-gazdálkodást folytatni a területen élő vadállomány takarmányozása érdekében.

Sajnos, általában nem elég a vásárolt takarmány, ami esetleg csak igen magas áron vehető meg a piacon, saját előállításban ez sokkal kevesebbe kerülne.

Marad tehát a termőföld haszonbérlete. A jogszabályokból kell kiindulni, figyelembe véve a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvényt. A tagok jelentős része rendelkezik saját tulajdonú földdel, ezek a földtulajdonosok a tulajdonukban lévő termőföldet használatra, vadföld céljára átadják a vadásztársaságnak, illetve FVK-nak, melyek az ilyen hasznosításra átengedett táblákat vadföldként használják. Ez utóbbira számtalan gyakorlati példát ismerünk.

Általában valamilyen névleges díj fizetése mellett, vagy teljesen ingyen történik a termőföld használatának átengedése. Sokan megelégednek azzal, hogy így a vadászatra jogosított teljesíti a művelési kötelezettséget, ennek költségei nem a tulajdonost terhelik.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a művelés híján parlagfüvet „termő” terület jelentős összegű bírságot vonna maga után.

Ugyancsak feltételként szabják – általában egyszerű írásos megállapodásban – hogy a vadföld céljára átengedett földeken termelt takarmány nem lehet valamelyik vadászé, azaz csak a vadászatra jogosított használhatja fel a vadállomány téli takarmányaként.

Érdemes talán említést tenni arról, hogy a vadászati szakirodalom és a gyakorlati-elméleti szakemberek szerint az egyes vadászterületeken mekkora kiterjedésű és milyen elhelyezkedésű vadföldművelést tartanak optimálisnak. A „Korszerű takarmányozás” (1973) című kiadványban Nagy Gyula Csaba azt írja, hogy a vadászterület összterüle-tének 1 százaléka legyen vadföld és a vadföldek 10 százalékát be kell keríteni. Az összes terület két százaléka pedig vadlegelőként (rét, árokpart, kaszáló, stb.) kerüljön hasznosításra. Hasonló adatok olvashatók más, újabb szakirodalmi anyagokban is.

Túl bonyolult számítás nem kell ahhoz, hogy a legkisebb te-rületeken, 3000 ha nagyságú, nagyvadas jellegű vadászterületre számolva, 30 ha vadföldre és 60 ha vadlegelőre lenne szükség a korszerű és racionális vadföld-gazdálkodáshoz. Kevés ilyen vadászterületet ismerünk.

Pusztán elméleti okoskodásként következzen néhány megjegyzés: az egész ország területéből hivatalos adatként 8 394 476 ha (90,3 százalék) a vadászatra alkalmas. Ennek egy százaléka: 83 944 ha, melynek még a felét sem teszi ki (36 511 ha; 0,43 %) az OVA adatai szerint a 2008. évi vadföld-összterület. A vadlegelőt szinte nem is érdemes említeni, a fentiek szerint: 167 888 ha lenne indokolt, ehhez képest a statisztikai tény 2008-ban: 31 966 ha, alig hatoda az ideálisnak. Lehet, hogy talán némileg túlzott a szakmai ajánlat, de a meglévő mennyiség mindenképpen igencsak kevés. A nem állami területeken lévő vadföldek legnagyobb része nincs bekerítve.

A vadföldek területi elhelyezkedése is megér egy misét. A vadföldeken való növénytermesztés akkor éri el a célját, ha egy-egy terület kiterjedése legalább 3 ha. A felső határt nem lehet megszabni. Néhány esetben előfordulnak 20-30 hektáros vadföld-komplexumok is. A nagyvadas területeken lehetőleg nagyobb területrészek legyenek, hogy állítsa meg a vadat, mielőtt kimenne a mezőgazdasági területre, és időszakos búvóhelyként is szolgáljon, valamint átlagos mennyiségű takarmányt adjon, amiből maradjon betakarítható mennyiség.

Apróvadas területen mások a szempontok. Mégpedig: a vad kedvelt tartózkodási helyein 1-2 ha nagyságú elegendő, lehetőleg fás vegetáció, csenderes mellett legyen és szolgáljon búvóhelyként vagy fészkelőhelyként. Ehhez többféle növényt kell vetni.

A mozaikszerűen elhelyezkedő kisebb területeket mintegy zöld folyosóként kell vadföldként hasznosítani.

Az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint: a vadföldek összterülete 36 511 hektár, ez az összes vadászterület 0,43 százaléka; a vadlegelők összterülete 31 966 hektár, mely az összes vadászterület 0,38 százaléka. És itt van a kutya eltemetve.