Ilyen több éves lőtéri tapasztalatok után az edzett látogató földbegyökerezett lábakkal áll és nézi az ulmi Müller Lövészeti Központ főbejáratát. Az összkép inkább egy jól menő, csúcstechnológiával dolgozó üzemre emlékezteti. A lövészközpont tulajdonosa és vezetője Müller úr, aki készségesen, egy kávé mellett fogadva kimerítően ismerteti a lövészközpont rövid, de tartalmas történetét. Mint olyan sok vadász Németországban, ő is sportlövészként kezdte, majd édesapja unszolására részt vett egy vadászaton. Ezután már rövid út vezetett a „zöld érettségihez”, azaz a vadászvizsgához és a „szenvedélybetegség” tartósnak bizonyult. Müller úr vadászott Magyarországon is és elismeréssel nyilatkozott a magyar vadászati kultúra magas fokáról. A lövészközponthoz egy minden igényt kielégítő vadászáruház is tartozik, ahová a tömött pénztárcával érkező vadász minden felszerelést megvásárolhat minden földrészhez, éghajlathoz és évszakhoz, a puskától a jégeralsón át a kutyapórázig. Az áruház elengedhetetlen tartozéka a puskaműves műhely, itt a vevő igénye szerinti agyazást is méret után lehet megrendelni. A magas színvonalú kiszolgálást biztosítja, hogy valamennyi itt dolgozó munkatárs – beleértve a titkárnőt is – rendelkezik vadászvizsgával. A gazda szeme hízlalja a jószágot, ezért a tulajdonos minden újabb árucikket saját maga is kipróbál, legyen az egy új lövedék vagy egy vízhatlan vadászkabát. Ezért vadászatra menet néha a terepjárója úgy néz ki, mint egy vándorkereskedőé. A lőtér legizgalmasabb műsorszáma az unalomig ismert és lyuggatott falemez-vaddisznót kiváltó lövészmozi. Egy 25 és egy 100 méteres fedett pálya áll a lövészek rendelkezésére, amely első látásra nem sokban különbözik egy vetítőteremtől. Itt a falakat különleges hangelnyelő burkolat fedi, amely egyben az esetleges gellert kapott lövedéket is megfogja. A vetítővászon egy szokványos mozival ellentétben nem egyéb, mint két, egymáson elhelyezett, alul-felül egy-egy hengerre felcsavart hosszú, széles papírsáv. A „vászon” mögött természetesen egy golyófogó van, amely lehetővé teszi akár 7500 Joule torkolati energiájú fegyverek használatát is. Mint napjainkban sok mindennek, ennek a „mozinak” is a számítógép a lelke. A lövésznek a „vásznon” egy, a természetben felvett tisztáson átszaladó vaddisznóra kell lőnie. A vadat egy kivetítő jeleníti meg, a vászon előtt kellően védetten kamerák vannak elhelyezve, míg a „vászon” mögött egy emberi szem számára nem, de a kamerák számára érzékelhető fényforrás van.

A lövész többféle üzemmód között választhat: a kép a lövés pillanatában azonnal megáll és jelzi a találatot, vagy a fi lm pereg tovább és jön az egész konda. Ilyenkor lehet lázasan ismételni! A jelenet végén pedig egyesével lehet értékelni a virtuális vadászat terítékét. Természetesen unalmas és egy idő után már könnyen kiszámítható mindig ugyanabban a jelenetben látható vadra lövöldözni, ezért több tucat vadászjelenet van a számítógép memóriájában, minden közép-európai vadfaj, különböző vegetációk, év- és napszakok szerepelnek. A haladók jövőre már megpróbálkozhatnak afrikai vadfajokkal is, a nagyságuknak megfelelő kaliberű fegyverekkel! Ezenfelül még változatosabb a 3D-nek nevezett üzemmód. Itt – a természetben felvett jelenetek helyett – számítógéppel animált három dimenziós, virtuális vadra kell lőni. Egyes jeleneteknél azonban az animáció nem tökéletes és a vaddisznók úgy mozognak a vásznon, mint a Csillagok háborújából ismert birodalmi lépegetők. A lövész dolgát tovább nehezíti, hogy a jelenet már nem kiszámítható, hiszen a számítógép véletlenszerűen generálja a konda mozgását a vásznon és minden próbálkozás más és más, mint egy valódi vadászaton. A virtuális vad mozgását megfelelő térhatású zajok egészítik ki. Ezzel az üzemmóddal lehetővé válik a vad testébe lőtt lövedék vizsgálata. Azonnal értékelhető a belső szerveket ért találat hatása. A szoftverből jelenleg már csak a virtuális teríték készítése hiányzik, lobogó máglyával és az obligát kűrtösökkel...

A 25 és 100 méteres pályán kívül van még egy 300 méteres pálya is haladó vadászoknak. Az összes pálya a hangszigetelt és elszívóval ellátott pincében kapott helyet, ezzel csökkentve a környéken lakók zajterhelését.

A lövészcentrum másik nagy műsorszáma a fedett, sörétes „lőcsarnok”. Itt az összes sörétes versenyszám gyakorolható a skeettől a trapig. A csarnokban környzetvédelmi okokból csak lágyvas sörét használható. Az előírt dobógépeken kívül további gépeket helyeztek el a csarnok szinte minden sarkába, így már élethűen lehet az összes létező apróvad vadászatára felkészülni, hiszen a korongok az edző szeszélyei szerint bárhonnan, bármikor indíthatók. Itt a napszaktól és az időjárási viszonyoktól függetlenül lehet lőni, jóllehet egyes kritikusok az oldalszél meglétét hiányolják, de ezen szélgépek beállításával még lehet segíteni.

A lövészközpont mai formájában 2009 óta működik, közel 250 kilométeres körzetből járnak ide előzetes bejelentés után gyakorolni a vadászok és a sportlövészek. A többieknek marad továbbra is a már jól ismert és megunt papír vaddisznó.