A vendégeket és a tagságot Csíkász Imre elnök üdvözölte, majd villásreggelihez invitálta a jelenlevőket. Reggeli után a tagság rendkívüli közgyűlésre – mindössze negyedórás időtartamra – félrevonult a tanácsterembe, ezt követően a vadászok terepjárókba és traktor pótkocsira ülve kimentek a félvadkacsa-nevelő tavakhoz.

Bemelegítésként röptetett récére mentek a lövések, a lőállások mögött váltották egymást a puskások, így mindenki sorra került, s a tervezett terítékhez is meglett az elegendő vad.

Továbbutazva a nap legjobban várt eseményére, a nyúlhajtásra állt fel u-hajtás alakzatban a mintegy ötven vadász és a húsz hajtó. A jó két kilométernyi stráfban szépen esett nyúl, a nem túl derűs időben, de jó látási viszonyok között élvezet volt a jól dolgozó kutyák munkáját látni, nem is veszett el egy sebzett vad sem.

A terítéken végül  49 nyúl és 150-150 fácán és vadkacsa feküdt, valamint – ideiglenesen – az az öt „elsőbálos” vadász, aki aznap lőtte meg valamelyik fajból az első vadját. Természetesen nem ért véget a vadásznap a teríték megbontásával – a vezetőség bölcs döntése következtében a kompetenciát csak a vadászháznál kaphatták meg a vadászok, így senki nem tudott „lelépni”, halaszthatatlanul sürgős elfoglaltságra hivatkozva. A vadászházban ismét terített asztal várta a nap résztvevőit, ahol az elnök vacsorához invitálta a vendégeket és a tagokat, elmondva, hogy az első öcsödi dámbika húsából készült pörköltet fogyaszthatják el. Budai András vadászmester be is mutatta a trófeát. A dámbikát egy bérvadász megsebezte, majd a vadászmester hozta terítékre az öreg, visszarakott lapátost, amelynek agancsa a mérlegeléskor 3,4 kilogrammot nyomott.