Messze többfélébbek az illatok a Hungexpo pavilonjai közötti úton, mint a tengerárként hömpölygő emberek. Míg utóbbiakat zömében csak termetük alapján – kisebb és nagyobb, karcsúbb és erősebb alkatú erdész- és vadászruhások – tudjuk csak megkülönböztetni, addig az orrunkat minden egyes szippantással más-más élmények érik. Itt van először is a friss, kemencében sült kenyér illata, aztán a sonkáké és kolbászoké, sülteké és leveseké – a rohamot a lacikonyhák egyszerű desszertjei zárják.

A vásártér idén 19. alkalommal adott otthon a Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállításnak (FeHoVa). A négynapos rendezvényen 14 ország képviseltette magát, nem meglepő tehát, hogy a bámészkodók között járva tucatnyi nyelv üti meg fülünket. A pavilonokban a programok talán még az ízeknél is változatosabbak. Emitt íjászversenyre készülődnek a sportolók, amott meg egy halgazdaság rendezett be óriási akváriumot.

Bár a tömeg néha már fullasztó, a vadászkutyák szemlátomást élvezik a nagy sürgés-forgást – no meg a rájuk meredő ezernyi szempár elismerő pillantását.

Miközben mi csak nézelődünk, ifjú és idős vadászok mérik össze tudásukat a színpadon. Ahogy a körstand belsejében az észak-amerikai vadvilágot bemutató  trófeákat csodáljuk, kísértetiesnek hat a háttérből ideszüremlő élethű szarvasbőgés-utánzat. A hangra a távolból vadászkürtök felelnek. A kikészített medve üvegszemeiben pedig egy vitrinben sorakozó puskák tükröződnek.

A FeHoVa négy napja alatt városnyi látogató fordult meg a Hungexpo területén. A laikus vendégek ez idő alatt megismerhettek „vadat és halat, s mi jó falat…”, de közelebb kerülhettek annak belátásához is, hogy a horgászok, vadászok és erdészek „a fronton” képviselik – sőt, gyakorolják – a természetvédelmet, nem csak úgy, mint sokan, a nagyvárosokból, légkondicionált irodák mélyéből.