Bár története a honfoglalásig vezethető vissza (amit számos ásatás leletei bizonyítanak), a mai, modern agár története alig több, mint ötven évre tekint vissza. A történelmi magyar agár a Kárpát-medencébe érkező őseink vadászebeinek és a törökök Kis-Ázsiából hozott, hasonló kutyáinak kereszteződéséből alakulhatott ki. Sebességével kevés emlős vehette fel a versenyt, gazdái lovon kísérték a fáradhatatlan, szívós és sokszor több kilométert is lefutó ebet. Az agarászat igazi hungarikum volt, történelmi sajátosságainkhoz is igazodva: a könnyű fegyverzetű magyar lovasok jobban tudták tartani a tempót az ebbel, mint a vasba öltözött nyugati lovagok, akik inkább a lassabb állatokra (medvére, vaddisznóra) szerettek vadászni. Hunyadi Mátyás a vizsla mellett igen kedvelte ezt a fajtát, a nagy kutyabolond hírében álló II. Lajos pedig (udvartartása állandó megrökönyödése ellenére) még az asztalához is ültette kedvenc vadászebeit. 1526. augusztusában a török ellen induló király búcsúzáskor itthon maradó inasainak lelkére kötötte: “Jól gondozzátok ebeimet! Hetenként kétszer fürösszétek őket (“cum caniculis bene laborate! Bis in una ebdomada levate”)”! A török megszállás ideje alatt aztán az agarászat nemes sportból egyszerűen élelemszerző szükségletté vált.
A “tiszta vérű” magyar agár a II. világháborúban tűnt végül teljesen el, Szigethy Kálmán, a Mafilm gödöllői filmtelepének vezetője egy Mátyás királyról forgatott film miatt szerzett be néhány, fajta standardjának nagyjából megfelelő példányt, melyekből a hatvanas évek derekán elkezdhette a tenyésztést. Az állományt ugyan szorgos munkával sikerült stabilizálni, számos ősi típusjegye sajnos örökké a történelem homályába veszett.
A megszokottnál hosszabbra nyúlt történelmi áttekintést követően vessünk egy pillantást a magyar agár jelenlegi formájára. Kecskés Zsófia (fotónkon) csorvási kennelében coursing (leegyszerűsítve egy műnyúl elkapásából áll ez a sport) Európa-bajnok kutya is található. Az öt esztendős Fénysugár napjait otthon, a kanapén elnyújtózva tölti, még gazdája szerint is eléggé el van kényeztetve. “Rövid szőre miatt lakásban is nagyszerűen tartható, sőt sok esetben ajánlott is, hiszen bundája nem védi meg a nagy hidegtől. Emellett nincs kutyaszaguk sem, csak egy kicsit lehet érezni, fürdetés után. Alkalmazkodó, nyugodt fajta, igazán könnyen együtt lehet vele élni” – árulta el a kennel tulajdonosa.
Orvvadászok kezén
Ahogy a kutya testalkata, úgy az állománya is rendkívül karcsú: az elegáns, áramvonalas felépítésű ebet sokan aránytalannak tartják, ráadásul versenykutyaként azt tartják róla, hogy lemeríthetetlen örökmozgó. “Ez egy tévhit, illetve csak féligazság. Kettősség jellemzi az ebet: ha sétálni visszük akkor ég benne a vágy, csak zártabb helyen szabad elengedni, hiszen mindent képes megkergetni a macskától a repülő nejlonzacskóig. Nem szökős, visszatér a gazdájához, viszont a nagy hajsza közben kifuthat egy autó elé, vagy ha az erdész meglátja, hogy vadat kerget, le is lőheti. Viszont ha megvolt a napi séta, itthon végig tudja aludni az egész napot, olyankor nagyon nyugodt” – mesélte a tenyésztő. Népszerűtlenségének pozitív hozadéka, hogy nem lett túltenyésztve, így rendkívül egészséges fajta. A nagytestű kutyákat gyakran sújtó csípő diszplázia esélye (valószínűleg a futáshoz edződött testalkata miatt) szinte nulla, kevés esetben szem- és szívbetegségek fordulhatnak elő.
A fajta jellemzője, hogy nem szaglással, hanem szemmel vadászik, melyet sajnos napjainkban leginkább az orvvadászok oldalán művel. Az állomány egy tekintélyes része van jelenleg rabsicok kezén, akik a vadászat után sokszor “leselejtezik” legjobb barátjukat – ez utcára lökést és agyonlövést is jelenthet. Főként a Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány foglalkozik a magyar agár mentésével, hozzájuk tucatszám érkeznek a kóborló fajtatársak közül. Befogadói egy sportos, hűséges társat nyerhetnek maguk mellé, ami elegáns kinézetével igazi különlegesség a kutyák között. Család, gyerekek mellé, akár lakásban tartva is ideális lehet.